Önismeret a hétköznapokban

November 20, 2014

 

Azt imádom az életben, hogy bárhol ott teremhet egy jó kis lecke, egy jó kis próbatétel, egy váratlan fordulat, és már ülünk is az érzelmi hullámvasúton – van, aki sikít, van, aki kíváncsian várja, és van, aki még a szemét is befogja, mert látni sem bírja a zuhanást…

 

Abban a szerencsében van részem, hogy 3 napja mély önismereti utazásra mentem egy 20 éve nem látott szerelmemmel, aki a semmiből bukkant fel hirtelen. El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neki, hogy megkeresett, és közösen, barátsággal, őszinteséggel a helyükre tettük a múlt dolgait, illetve ezáltal ráláthattam egy régi beidegződésemre és egy ehhez kapcsolódó fájdalmamra is. És miközben történt mindez, rádöbbentem, mekkora ajándék az életemben, hogy önismerettel foglalkozom, és hogy erre az utazásra akár másokkal együtt is elmehetek.

 

Álljon most itt egy részlet egy neki írt levelemből, mert az Ő kedvessége, nyitottsága és bizalma, ahogy az életéről írt, annyira megihletett, hogy teljes természetességgel írtam le, amit számomra ez az egész belső élet jelent, és hogy hogyan működik ez a mindennapjaimban – anélkül, hogy erről akartam volna írni:

 

„…Minden ember egyszerre gyenge és erős, ez az élet rendje, ilyenek vagyunk. Mindenkinek megvannak a sötét kis titkai, a csontvázak a szekrényekben rodeóznak, és reménykedünk, hogy soha senki nem talál rájuk, miközben alig várjuk, hogy megmutathassuk őket valakinek, aki ezekkel együtt is szeretni fog minket, és akkor végre megkönnyebbülhetünk, megpihenhetünk... MINDEN ember ilyen. Kivétel nélkül… A különbség mindössze annyi köztem és mások között, hogy én nem vagyok hajlandó feladni a boldog élet reményét, és ha ez azzal jár, hogy a pokolba kell lemennem táncolni az ördöggel, akkor lemegyek… ezt hívják más néven önvizsgálatnak, vagy a félelmekkel való bátor, őszinte szembenézésnek…”

 

Igen, kb. ilyen az életem. Ez a lelki-szellemi pokoljárás nem egy kéjutazás, amikor éppen történik. Ki szereti, ha nyúlkálnak a nyílt sebeiben?! De amit ad, azt semmire nem cserélném el. Azt a szabadságot, nyitottságot, kreativitást, ami megengedődik; hogy nem rántanak be mindenféle rémtörténetek, amelyek régebben igen: ez felbecsülhetetlen. Annyi öröm, kedvesség és stabilitás szabadul fel, ha mélyére merünk nézni a fájdalmainknak és félelmeinknek, amit semmi más kívülről érkező pótszer – étel, ital, drog, szex, pénz, kapcsolatok, utazás stb – nem tud megadni. A teljes élet hiányából fakadó űrt semmi nem képes betölteni. 

 

Szóval, soha nem tudhatjuk, mikor és hogyan kopogtat be a lehetőség  az életünk ajtaján egy felszabadító önismereti utazásra. 

 

És Te, kedves Olvasóm?

 

"Táncoltál már valaha az ördöggel sápadt holdfénynél?" ;)

Please reload

Kiemelt Bejegyzések

Mese az elmeszülemények keletkezéséről

December 9, 2014

1/3
Please reload

Új Bejegyzések

October 20, 2016

October 3, 2016

September 7, 2016

Please reload

Címkék Szerint