Természetes Öröm

January 15, 2015

 

 

Természetes Öröm

 

Emlékszel még milyen érzés volt, mikor kislányként/kisfiúként, még ovisokkal, mentetek valahova az úton, és te fogtad a legjobb barátnőd/barátod kezét, sétáltatok, és nem szóltatok semmit, csak lóbáltátok egymás kezét…? És egyszer csak elmosolyodtatok, aztán kuncogtatok egyet, aztán nevetni kezdtetek, és a végén már hangosan kacagtatok? Emlékszel, milyen természetesen felbukkant ez az élmény, és nem tudtad volna megmondani, hogy miért is kacagsz? Vagy amikor a tesóddal (egyedül/barátoddal) ugráltatok az ágyon, amit egyébként nem szabadott, de megtetted, amikor senki sem látta? Emlékszel, milyen kellemes testi érzeteid voltak? Nem akartad, nem kellett pozitívan gondolkodni hozzá, egyszerűen csak megtörtént? Hogy elkezdtél ugrálni, és milyen kellemes volt a szabadesés? Hogy képtelen voltál nem mosolyogni rajta, majd nevetni és kacagni? Hogy milyen érzés, amikor a hajacskád a szabadeséskor visszahullik a fejedre és olyan kellemesen simogatóan megcsikiz? Vagy a fülbevalód gyengéden hozzáütődik a nyakadhoz? Emlékszel, hogy magától eltűnt a külvilág? Megszűntek a kicsi gyerekgondok: nem volt félelem, nem volt akarás, csak az egyszerű, természetes, spontán derű és nyugalom? Szoktál trambulinozni? Én szoktam. Ugyanezt az élményt hozza vissza. Akárhányszor figyelem meg, mindig ugyanezt tapasztalom: képtelen vagyok nem derűsnek lenni. Ez az alaptermészetünk, amikor nem kapcsolódunk a gondolatainkhoz és az identitásunkhoz, nem ragaszkodunk az életről szóló történeteinkhez. Csak valahogy ránövünk, ráöregszünk, rábonyolódunk erre az áldott, egyszerű, természetes állapotra. És ahogy haladunk az önvizsgálatokkal, a jelenlétben való megpihenésekkel, hámozzuk le magunkról mindazt, ami nem természetes állapotunk, ezek az élmények kezdenek osztályrészül jutni újra. Akár ágy és trambulin nélkül is. Egyre gyakrabban, egyre könnyebben… és akik ebben előttünk járnak, azt mondják, hogy ez majd így is marad. Nem kell kitűzni célul, mert akkor hajszolni kezdjük, és teszünk magunkra még egy nem-természetes réteget. Ez az egész csoda magától bekövetkezik, ha nem állunk az útjába. Jó hír, igaz? Olyan jó hír, hogy úgy lehetsz felnőtt, úgy csinálhatod a megszokott felnőtt-dolgaidat, hogy közben maradhatsz gyermek: egyszerű, őszinte, ártatlan, derűs, kreatív, és még sok más szuper minőség, ami a felnövéssel sajnos gyakran kiveszik belőlünk. Szabad visszahozni a gondtalan gyermekéveket úgy, hogy közben érett felnőttek is vagyunk! :)

 

 

 

 

 

 

 

Please reload

Kiemelt Bejegyzések

Mese az elmeszülemények keletkezéséről

December 9, 2014

1/3
Please reload

Új Bejegyzések

October 20, 2016

October 3, 2016

September 7, 2016

Please reload

Címkék Szerint